16. fejezet: You don't see

Sziasztok!

Nem... nem mentem át megint egy lelki krízisen, viszont nem is szeretnék semmilyen okot mondani, hogy miért is írok ilyen lassan. Mert okok mindig vannak. Viszont... az elmúlt napokban elment a netünk, így befejeztem a 16. fejezetet, és el is tudtam kezdeni még a 17. fejezetet is. :) Szóval, ami azt illet, hogy jól haladok a következővel, és imádni fogom írni azt! :D

A következő fejezetek címe, és valószínűségi esélye a feltételre, oldalt látható a spoiler-ben. Viszont azt elmondom, hogy nyáron nagyon ráérős vagyok, így akkor hamarabb tudom hozni a részeket.

Majd értesítelek titeket, hogyan sikerült a ballagásom és a bankettem, illetve mesélek is, ha lehet mit. :)

Jó olvasást,

MissMe

16. fejezet: You don’t see

- Victoria –

Az, hogy miképpen jutunk el a helyszínre, kérdéses volt. Viszont a One Direction menedzsere kiváló szakemberként erről is tudott gondoskodni. A próba helyszínén egy busz várt engem és a banda tagjait. A táncosokat is viszem a klip forgatási helyszínére, ugyanis még nem teljesen találtam ki, hogy mit forgassunk. Ötleteim természetesen akadnak bőven, ugyanis egész hónapban ez járt a fejemben, mégis a fiúk beleegyezése is kell ehhez.

- Jó reggelt, Victoria! Elegendő lesz a hely? – kérdez rá a menedzser, miközben a buszra mutat, mely lehet, hogy akkora, mint a londoni piros buszok. Bólogatok, majd ezt mondom:

- Köszönök mindent – jegyzem meg őszinte hálával, hisz nélküle nem jutnánk el a helyszínre, nem lennének forgató kamerák, sminkesek. És nélküle nem ismertem volna meg a One Direction tagjait, azon belül is egy személyt… Harry Styles-t.

Azzal tisztában volt, hogy én nem vagyok producer. Mégis valami októl fogva engem választott, hogy rendezzem meg a következő klipet. Miért? Azt nem igazán tudom, de nem is igazán érdekel. Talán a sors akarta így.

- Igazán nincs mit, remek munkát végeztél.

Magamra és a gondolataim tömegére maradok. Beszáll a buszba, és pedig ott ragadok a fájdalmammal, de közben a boldogságommal is. Örömmel tölt el a tudat, hogy rendezek egy klipet, teljesen egyedül. És, hogy közben nem csak én, hanem mások is boldogan töltötték el az együtt töltött időt. Közben szúr a szívem, mert múltban beszélt – tudja, hogy el fogok menni. Mindenki tisztában van, de én nem akarok elmenni. Nem akarok ilyen szívvel távozni. Még nem is igazán volt alkalmam megismerni Londont! És nem szeretném, ha a Harry-vel való kapcsolatom itt álljon le, mint egy videóban, ha megnyomjuk a ’pause’ gombot. Nem akarom.

- Beszállás! – szólal meg Zayn kihajolva a busz ajtaján, halvány mosoly kúszik az arcomra, mert eszembe jutnak a matrózosok. Felszállok a járműre, majd körbenézek azon. Táncosok és One Direction tagjai keverednek a busz ülésein, de én July mellé ülök, mikor meglátom, hogy még szabad a hely. Nem jut időm a köszönésen kívül beszélgetést kezdeményezni, ugyanis Zayn odajön hozzám. Ezeket a szavakat intézi nekem:

- Charlotte mondott valamit rólam? – kérdez rá a srác, mire én felvont szemöldökkel nézek fel rá. Lehajol, és kicsit suttogóra veszi a hangját, mintha valami titkot akarna elmondani.

- Tudod, Lottie… mondott tegnap bármit rólam neked? – tagoltan és artikulálva próbálja elmagyarázni nekem ittléte okát. Engem azonban kíváncsivá is tett, hogy miért is kérdez tőlem ilyet. Mi történt tegnap, ami miatt ezt kérdezné meg?

- Nem – válaszolok neki, majd hozzáteszem – Miért? – kérdezek rá, mert érdekel. Hogyha a barátnőm nem mondta el, akkor legalább ő tájékoztasson!

Bár ha úgy vesszük, tegnap nem igazán mentem ki a szobából. Zokogtam, és minden, ami rossz az elmúlt időszakban történt, eszembe jutott. Aztán mikor abbahagytam a sírást, magam is felfogtam, hogy kissé túlreagáltam a helyzetet. És emiatt nem tudom, hogyan álljak Harry-hez.

- Semmi, köszi az infót – mondja, és megfordulva elindul az ő elfoglalt helyére. Ránézek July-ra, és megállapítjuk, hogy egyre gondoltunk. Furcsán viselkedett.

- Jönni fog ő is? – mikor újra magam elé tekintek, meglepve tapasztalom meg, hogy Zayn meggondolta magát, és visszajött. Kissé megijesztett, amikor visszanéztem.

Biztos vagyok abban, hogy van köztük valami.

- Nem tudom, lehet – válaszolom, majd ismét megköszönve a „segítségemet”, elmegy. Jó ideig még nézem azt, hogy esetleg visszajön-e, de nem. Újból ránézek July-ra, aki elmosolyodik, és megjegyzi.

- Én tudok valamit – mondja kaján vigyorra húzva a száját, mire nekem a kíváncsiságom már nagyon furdalja az oldalamat. A lány összeköti az eddig szabadon kószáló tincseit.

- Mit? – kérdezek rá, mire ő testével felém fordul, mire én is így teszek. Tipikus pletykálkodós hangnemben kezd bele, de engem nem igazán érdekel. Csak tudhatom mi történt a barátnőmmel!

- Mikor innivalóért mentünk a konyhába, akkor megpillantottuk Zayn-t és őt, amint éppen csókolóznak. Istenem, de szenvedélyesek voltak! Azóta is ütöm a fejemet gondolatban, hogy pont akkor kellett oda mennünk – meséli el nagyban, mire én nem tudom, hogy örüljek vagy megsértődjek. Ugyanis örülök annak, hogy barátnőm és Zayn lassan a sínre mennek. Másrészt viszont haragszom rá azért, mert nem tőle tudom ezt meg.

- Történt még valami? – kérdezek rá, miután leesik, hogy mit is mondott. A barátnőm Zayn Malik-kal csókolózott! A szünet alatt jutott időnk beszélgetni, és a repülőúton is, így megtudtam, hogy nagyon is vonzódik Lottie a sráchoz. Úgyhogy már csak kettőjükön áll az a dolog, hogy összejönnek-e vagy sem. Ám tudom, hogy a barátnőm elég megfontolt ember ahhoz, hogy csak úgy fejest ugorjon egy kapcsolatba. Mindent átgondol, és nincs sok ideje.

Ahogyan nekem sem.

- Nem, mert Zayn-ék akkor mentek haza – mondja a lány, én lebiggyesztem az ajkaimat, mert tényleg örültem volna, ha nem szól nekik semmi közbe, és végre összejöhetnének. Talán egy kis szappanoperába csöppentem volna?

- És szerinted lesz folytatása? – én nem voltam ott, nem én mentem a konyha felé italért. Nem én voltam az, aki látta őket csókolózni. És tudom, hogy July nem hazudna nekem ilyenről.

- Ha nem butuskák, akkor igen – mondja véleményét a lány, én pedig elmosolyodom.

Egy kis ideig csendesen ülünk egymás mellett, majd hirtelen felállok, és megszólalok:

- Figyeljetek, srácok! – keltem fel a buszban ülő társaság figyelmét a hangommal, majd mikor lassan mindenki rám szegezi tekintetét, belekezdek a monológomba – Szeretném elmondani, hogy miképpen is képzeltem a klipet. Ugyebár lesz benne tánc, de azt stúdióban fogjuk leforgatni. Amit most fogunk felvenni, az a történet része lesz. A One Direction egyik tagja lenne főszerepben, mivel valakinek muszáj lesz, hogy a zene együtt legyen a klippel. Zayn, Harry már volt ilyen szerepben, így azt gondolom, hogy a banda további tagjai közül válasszátok ki, melyikőtök legyen főszerepben. A fejemben összeállt egy kép, de ha bárkinek, bármilyen javaslata lenne, szívesen fogadom…

- Charlotte –

Valamiért nem hittem, hogy az autóban ilyen csendes lesz. Reggel mióta felkeltettem Mya-t, be nem állt a szája. Nagyhangú és hiperaktív kiscsaj lett belőle, mióta nem láttam. Nem lehetett egy másodpercre sem magára hagyni, így nem igazán tudtam a munkámat végezni. Éppen ezért most nagyon jól esik, hogy van egy kis nyugtom, ugyanis alszik.

Mikor megérkeztem a helyszínre, leállítottam a motort, majd ránéztem az anyósülésen szundikáló kishölgyre. Ártatlan báránynak néz ki, és nem lehet nem nézegetni egy kicsit, ahogyan alszik. Tüneményes.

Kiszállok az autóból, és a másik oldalához sétálok. Halkan kinyitom az ajtót, majd próbálom úgy kivenni a gyerekülésből Mya-t, hogy ne kelljen fel. Átkarolja a nyakamat, mintha ez szokásos lenne alváskor, majd bezárom az autót.

- Szia! – köszön rám hirtelen Zayn, mikor megfordulok. A szívem hevesebben kezd verni. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy azért, mert hirtelen megjelent vagy azért, mert itt van… a jelenléte miatt. Talán mindkettő.

- Szia! – köszönök vissza mosolyogva, ám nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá a tegnapi miatt.

Még éjszaka is alig bírtam elaludni, mert nem tudtam, mitévő is legyek. Igazából a folytatás nem csak rajtam múlik, de annyi minden körbevesz, hogy nem is tudom, mit kéne tennem.

- Jól áll a kezedben – mutat rá a mellkasomon szundikáló gyerekre. A pillanat törtrésze alatt el is felejtettem, hogy valakit fognom kell. Lenézek, és még mindig olyan édesen alszik.

- Mya? – kérdezem meg, bár jól tudom, hogy mit kérdezett. Felpillantok a srácra, és már csak a jelenléte miatt el kell mosolyodnom. A felzselézett hajával, és a lezseren öltözködő küllemével odavonzana magához, ha nem lenne egy csöpp eszem. A mosoly, ami az arcán van, egyszerre jóleső, egyszerre fájdalmas – félek, hogy nem úgy történik majd, ahogyan én szeretném. Bólogatással nyugtázza kérdésemet, én pedig a földet vizslatom.

- Köszi – mondom, mert nem is tudom, hogy mit is kéne mondanom. Ezt sem tudtam igazán hova tenni. Bóknak mondta esetleg? Vagy egyszerűen ő sem tudja, mit is tegyen, és a kínos csendet így törte meg?

- Meg kéne beszélnünk a tegnapit – tér rá a lényegre Zayn. Ettől féltem. Most már tudom, hogy valójában látni akartam Őt, és szerettem volna a közelében lenni. De közben félek attól, hogy mi is történik, ha esetleg megszólalok, és nem úgy jönnek ki a számból a szavak, ahogyan elterveztem. Egyszerűen csak félek attól, hogy nem úgy történik, ahogyan szeretném.

- Öm… - habogok valami értelmetlen félét, miközben inkább csak a gondolkodásomat vetítem ki hangosan. – Talán igen – kissé megbicsakló hangon szólalok meg, és nem igazán merek ránézni. Végül mégis megteszem. Zayn arcán komolyságot, mégis valami ragyogást vélek felfedezni. A mogyoróbarna szemei érzem, hogy a lelkemig hatolnak, és van egy pont, mikor azt hiszem, képes lennék leejteni Mya-t.

A távolban felénk közeledő alakot fedezek fel, bár csak azért tűnik fel, mert a srác feje mellett mozgó alakot látok. Ez segít, hogy elnézzek Zayn tökéletes arcáról, és furcsán a közeledő emberre szegezzem tekintetem.

- Zayn, nélküled nem kezdhetjük el – szólal meg lihegő hangon a felénk közelítő Louis, mire nem tudom, hogy megkönnyebbüljek-e amiatt, mert nem tudunk beszélni a sráccal vagy pont az ellenkezője.

A felzselézett hajú srác rám néz, mint ha tőlem várná azt, hogy mit is cselekedjen. Neheztelést látok rajta, amiért nem tudja eldönteni, hogy mitévő is legyen.

- Menj csak, ráérünk még – mondom, bár a szívem mélyén mégsem ezt éreztem. Sajnos a kötelesség mindenkit hív.

Mya mocorogni kezd a kezemben, és lenézve látom, hogy ébredezik. Mire felpillantok Zayn már Louis-val sietősen megy a reflektorfény felé. Én csak lassan indulok feléjük, mert én egyáltalán nem sietek. Ráadásul az ébredező kislány a karomban sem szeretném, ha rosszul érezné magát nálam. Mikor a forgatási helyszínre érek, meglátom az eddig egy kamerással beszélő Vic-et, aki szintén észrevesz, és sietősen, mint ha sürgős dolgot szeretne mondani nekem, felém közelít.

Óvatosan lépked felém, mert a talajon lévő gallyakban el tudna esni, mert látom, hogy nem éppen egy kényelmes, menős cipőt vett fel.

- Hogy tudtál ilyen cipőt felvenni? - kérdezek rá, mikor ideér hozzám. Ennél szebben is fogadhattam volna, de látva a magas sarkúját, muszáj volt megjegyeznem.

- És te? – kérdez vissza válasz helyett, felvonva a szemöldökét. Lenézek a lábbelimre, és megállapítom, hogy nem tudom, miről beszél. Balerinacipőt húztam fel, amit akkor szoktam, mikor kiszámíthatatlan a helyzet, hogy milyen talajon fogok a nap folyamán menni. És általában kiszámíthatatlan, hisz nagy társam az autó illetve a belváros. Sokszor intézkedem, de imádom ezt.

- Én felöltöttem az anyuka öltözetemet – kértem ki magamnak derékra tett kézzel – természetesen csak azt, amellyel nem a kis tündért fogtam. Reggel bár nem sok időm volt öltözni, vagy inkább a tükör előtt állni, hogy mit is vegyek fel, így inkább csak kikaptam a cipőszekrényünkből egy cipellőt, és azt vettem fel. Kényelmes, és úgy gondoltam, ha Mya el akarna szaladni, utána tudnék menni.

- Én meg a rendező énemet – válaszol vállrántással kíséretben, és közelebb jön hozzám. Méregetni kezd, mint ha csak meg szeretne tudni valamit. Az érzéseimből szeretne tudni valamit. Azt hittem, lassabban terjed a pletyka…

- Mit csináltál tegnap este?- kérdez rá, mint a tanár a felelőtlen gyerekre. Tudja, és csak most bizonyosodtam meg erről. Nem kéne senkinek sem tudnia, mert ez csak a kettőnk dolga!

Számíthattam volna erre a kérdésre, mégsem tettem. Talán csak nem gondolkoztam ezeken, mert más járt a fejemben. És az a más, nekem nagyon fontos. Nem akarom elveszíteni, de nem sokára úgy is elhagynánk egymást. Hisz én visszamegyek Amerikába, és lehetőségem sincs visszajönni, ha dolgozom. Mi a normális? Ha itt hagyom, és ennyi? Vagy, ha kiélvezzük az utolsó pillanatban és összetört szívvel távozok. Nem tudom, melyik a jobb. Ezért félek.

- Aludtam – mondom… vagy inkább kérdésnek hangzik?

- És alvás előtt? – kérdez rá, mint ahogyan szokták a gyanúsítottat kérdezgetni. Vic méreget, hátha a lelkem mélyébe tud hatolni. Úgy érzem, megtette ezt a nélkül is, hogy engedtem neki. Hisz ismerjük egymást, nem tudunk egymás előtt hazudni, és az embernek muszáj kiadnia az érzéseit valakinek. És nekem Victoria az, az én barátnőm, akiben mindig bízhatok.

- Anyut akarom! – szólal meg Mya kissé hangosabban, mint kéne. Azonnal a szájára tapasztom a kezemet, hogy nehogy véletlen megzavarja a forgatást.

- Anyuval később találkozol. Most zajlik a helyes pasik forgatása, úgyhogy próbálj meg csöndben lenni! – mondom neki lehalkítva a hangomat, hogy érzékeltessem vele, hogy milyen halknak is kéne lennie. Megsimogatom a fejét, és elmosolyodom.

- Ha csendben leszek, nézhetem őket? – kérdez rá suttogó hangnemre váltva, és nagy barna szemeivel levesz a lábamról. Bólogatok, majd feltekintve látom, hogy a rendező barátnőm egy székre mutat, nem messze a kamera mellett. Leülök oda Mya-val, majd ezt mondom neki a fülébe halkan:

- Tudod, melyik srác tetszik nekem? – kérdezem meg az ölemben kényelmesen elüldögélő lánytól, és a kíváncsian rám néz, majd vissza. – Ő ott – mutatok rá Zayn-re, aki éppen Liam-mel beszélget, ugyanis egyelőre a forgatás még nem kezdődött el. Viszont bármelyik pillanatban indulhat a forgatás, és nem szeretném megzavarni.

- Zayn-nek hívják – mondom, és nem szeretnék túl sokat elfecsegni, így azt gondoltam, ennyit elég megtudnia. Hisz ki tudja, lehet, hogy elfecsegné valakinek, és annak nem lenne jó vége.

Az említett srác idepillant, és mivel látja, hogy a kisgyermek őt figyeli, integet neki. Mya azonnal visszainteget, és fülig érő szájjal nézi végig a klipforgatást.

Én is.

- Victoria –

Rátekintek az órámra, mikor már kezdek éhes lenni, hogy megtudjam, mennyi az idő. Meglepődve tapasztalom meg, hogy már elmúlt két óra, pedig már korán reggel itt voltunk. De azt nem hittem volna, hogy Niall nem kezd el nyavalyogni, hogy ő már bizony éhes. Bár tudom, hogy a munkájában elhivatott, éppen ezért, ha az élelem a másodlagos és az éneklés az első, akkor sem tud dühös lenni. Ugyanis imád énekelni, mint ebben a bandában mindenki. Mint ha őket a sors akarta volna összerakni azon a napon, mikor ők a válogatásra érkeztek.

Szünetet tartunk jelenleg a forgatásban, és már csak egy-két jelenetet kell leforgatnunk, aztán már megyünk is haza, a fiúk pedig interjút adnak le.

Végül én a srácok úgy döntöttünk, hogy Liam lesz a főszereplő a klipben, és a fiúk úgy döntöttek, hogy Harry lesz a „csábító”. Ugyanis nekem eredeti tervem volt az, hogy az „I Wish” sorai történetté váljanak.

A szünet jót tett, mert egy kicsit kijózanított ebből a droghatású környezetből. Úgy érzem, hogy imádom ezt csinálni, és ki tudja… talán egyszer még ezt fogom mindennap csinálni.

Egy szabadtéri asztalon kitéve italok sokasága, úgy gondoltam nem baj, ha elveszek egyet. Iszom a folyadékból, és egyből érzem a torkomon lefolyó hűs vizet. Még mindig hasonlóan hideg az idő, bár kedvezett nekünk, mert egész nap süt a Nap. Becsukom a szemem, és csak élvezem a nem mindennapi tényt, hogy süt a Nap. Rettentően jól esik egy kis vitamin a természetes fényforrástól, és úgy érzem, itt tudnék még maradni. Kinyitom a szememet, és mielőtt visszamennék a lassan véget érő szünet miatt kamerákhoz, meglesem, meg van-e még Charlotte. A barátnőm a karjában lévő Mya-val, beszélget a One Direction menedzserével. Ahogyan kiveszem, egészen fontos dolgokról.

Ami mégis az egész napomat mégsem teszi tökéletessé, az Harry. Ugyanis kínzás látni azt, ahogyan vele kell dolgoznom. Bár nem mutatom ki, mert fejben tartom azt, hogy most munka van és szorít az idő. De magamban azt mégis tudom, hogy mindketten kerüljük egymást, és nem is akarunk egymás közelében lenni. És ez az, ami megfertőzi a kettőnk hangulatát.