Sziasztok!
Képzeljétek el, hogy
egy hete majdnem befejeztem a részt, mikor a pendrive-om felmondta a
szolgálatot. Aznap túlságosan fáradt voltam ahhoz. hogy dühös legyek, de azért
haragudtam arra a nyamvadt készülékre, hogy bekódolta a dokumentumom. Apu
rögtön jött, és sok mindent helyre hozott, de ezt éppen nem tudta...
De nem baj! Itt van,
megérkezett ez a rész is! Remélem nem haragudtok rám emiatt a nagy kihagyás
miatt. Most egy időre szüneteltetem a mások blogomat, így több időm lesz írni
ezt :)
És nagyon-nagyon
köszönöm a díjat Miss Sunshine-nak! <3 A napokban ki fogom tenni.
Remélem tetszeni fog a
rész, és jó szünetet kívánok minden kedves Olvasómnak,
MissMe
- Victoria -
- Ki kér italt? –
kérdezi meg Danielle a nappaliban lévőktől. Fél óra elmúlt már, mióta
megérkeztünk és a játékot még el sem kezdtük. Valahogy gondolhattam volna, hogy
nem csak úgy pikk-pakkra elkezdjük a játékot.
Louis és Liam az, akik
kértek valami italt, én pedig mivel nem tudtam eldönteni, a mellett döntöttem,
hogy elmegyek Danielle-lel italokat gyűjteni.
A zsebemben lévő
telefon rezegni kezd, mire automatikusan már nyúlik is hozzá. Követem a már
sétáló lányt a – gondolom – konyha felé, miközben kikotorom a zsebemből a
mobilt.
Harry vagyok –
olvasom el magamban, és meglepetésemben megállok. Hátra is nézek, és látom,
hogy a srác a telefonját bújja. Vajon tényleg ő az? Biztos, hogy ő az… Mikor
leesik, hogy sétálnom kéne tovább, meg is teszem. Gyors léptekkel utolérem a
lányt a folyosón, és közben pötyögök is vissza neki választ:
És itt vagy a házban,
akkor miért inkább a pénzt fogyasztjuk? – ujjaim vad mozgásba kezdtek, de közben
ügyeltem arra is, hogy jól írjak le mindent. A konyhába érve leeresztem a
kezemet, és Danielle-re szentelem a figyelmem – de közben várok arra, hogy
jöjjön a válasz. Hisz jönnie kell, nem?
- Kérdezhetek valamit?
- a lány a két fiú kérését teljesíti, miközben ezt megkérdezem tőle.
- Válaszolni is fogok
rá – mosolyodik el a lány, és látom rajta, hogy kíváncsi a kérdésemre.
- Nem muszáj ám...
Liam és te nem úgy volt, hogy szakítottatok? - kérdezem meg tőle félénken és
tartok attól, hogy olyan dolgot kérdeztem meg, mely csak a kettőjük ügye. A
lány arcán látok egy pillanatnyi érzést átsuhanni, mely arra enged
következtetni, hogy erre kérdésre számított.
Charlotte az, aki
ilyen dolgoknak utána néz. Én csak hallom ezeket tőle. Nekem nem lenne energiám
még a gépet is bújni azért, hogy megtudjak egy-két dolgot róluk. Ahhoz elég
lenne csak megkérdeznem személyesen a One Direction tagjait. De mivel van
magánügyük, így ezekkel a kérdésekkel elég, ha én mellőzöm őket.
- Hát, igen... úgy
volt – mondja a lány, miközben az egyik üvegpoharat tölti meg. Aztán folytatná
is, de mindketten meghalljuk a kezemben lévő telefon rezgését.
- Gyors leszek –
bocsánatkérően a lányra nézek, és megnézem a Blackberry-men az üzenetet.
Attól tartok elmennél
– olvasom fel magamban, és meglepődöm, hogy más jobban kiismer engemet,
mint én magamat. Ebbe eddig bele sem gondoltam igazán. Lehet, hogy igaza van?
Lehet, hogy én taszítottam el magamtól Őt?
Túlságosan kiismertél
– írom vissza neki, és a készüléket a zsebembe csúztatom. A pultra nézek,
ahol a két pohár már tele van töltve. Már csak egy pohár üres, de egyelőre nem
vagyok szomjas, úgyhogy Danielle-re nézek jelezve, hogy folytathatja.
- Szeptemberben
szakítottunk, viszont októberben hoztuk nyilvánosságra. Aztán pár héttel
ezelőtt ismét összejöttünk. És a világ még nem tud erről, mert még mindketten
úgy gondoltuk, hogy le kell csillapodnia a népnek – a lány végig mosolyog, és
ez az én arcomra is mosolyt csal – De kellett ez a kis különlét, mert így még
erősebb lett a kapcsoltunk.
Azt meg sem kell
kérdeznem, mi volt a szakítás oka. Valószínűnek tartom, hogy a sok különlét, a
sok utazás és a hírnév miatt történt mindez. De azok, akik még mindig szeretik
egymást... nem szakíthatják el őket semmi. Se hírnév, se pénz, se más ember.
Egyszerűen csak hallgatni kell a szívre, hogy mindezt megtapasztaljuk.
A zsebem rezegni kezd
– pontosabban a telefon benne. Kár volt azt elraknom, hisz számíthattam volna
arra, hogy kapok választ. Előkotorom a zsebemből a mobilt, és megnézem az
üzenetet:
Nem eléggé – kapom
ezt a választ, és válaszolnék is rá, de a göndör hajú lány tekintetét érzem
magamon.
- Kérsz valamit? -
kérdezi meg, és a pulton lévő választékok felé mutat. Van is egy-kettő, de ezen
nem lepődöm meg, hisz öt féle srác él itt.
- Ásványvíz jó lesz –
döntök egy egyszerű üdítő mellett, majd csak utána kezdem el bepötyögni a
választ.
Van időd – kis
egyszerű mondat, mely azt jelenti, hogy nyitott vagyok rá. Tényleg szeretném
megismerni.
Holnap délután? -
jön a válasz a vártnál hamarabb, de az én szívem gyorsabban ver, mint az üzenet
megérkezésének gyorsasága.
Felkészültem én arra,
hogy egy új kapcsolatot alakítsak ki, legyen az akár szerelem, akár barátság?
Kész vagyok arra, hogy lehetséges, bármikor követni fogják a lépéseimet? Kész
vagyok arra, hogy megismerjem ezt a srácot? Harry Edward Styles-t? Nem igazán...
Legyen inkább
csütörtök. Jó? - írom vissza neki. Kell nekem egy kis idő. Három nap csak
elég lesz, nem?
Beteszem a zsebembe a
telefont, de immár szándékosan. Liam új-régi barátnőjétől elveszek két poharat,
hogy segíthessek neki vinni az italokat. Visszamegyünk az folyosón át
nappaliba, ahol már úgy látom, hogy mindenki elfoglalta a helyét. Louis-nak
odaadtam az italát, majd leültem mellé a kanapéra. Tekintetemmel Charlotte-ot
kerestem, és meg is láttam Zayn-nel beszélgetni kicsivel messzebb. Akaratlan is
elmosolyodtam.
- Charlotte -
Vic hamar eltűnt,
pedig azt mondta nekem, hogy ott lesz végig mellettem, hogy ne érezzem azt a
késztetést, hogy el akarok menni. Hát, nem jött össze. Tudom, hogy már nem
vagyok gyerek, hogy állandóan vigyázni kelljen rám, de ez volt a megállapodás.
Mindegy. Megleszek egyedül is.
Előveszem a mobilom,
és bekapcsolom az internetet – csakhogy ne unatkozzak. Rámegyek egy olyan
oldalra, ahol híreket adnak, és mi az első, ami majd’ kiszúrja a szememet?
Naná, hogy Zayn képe! Itt vagyok a One Direction házban, és próbálom
elfelejteni ezt a srácot, de nem megy. Pedig már majdnem el tudtam, de ez a kép
egyszerűen szemen szúrt. A kép mellett azt írják, hogy egy teles fotósorozatuk
volt, és hogy Zayn milyen szexi rajta. Az is – nem tagadhatom.
- Na, hogy nézek ki? –
kérdezi meg hirtelen egy hang, és én ijedségemben majdnem eldobom a kezemben lévő
készüléket, de mielőtt ezt tenném, inkább a szívemhez kapom a kezemet.
- Ezt most muszáj
volt? – kérdezem meg tőle számon kérően, és csak enyhén fordítom oldalra a
fejem, mert érzem, hogy a srác nincs messze. És nem akarom, hogy véletlenül is
közel kerüljön hozzám
A kezemben lévő
telefont beteszem a tőlem nem messze lévő táskámba, és felállok. Odamegyek a
srác mellé, és enyhén ráülök a kanapé karfájára. Nem is közel, de nem is távol.
- Amúgy is csak
kerestem valami érdekes információt, mellyel elfoglalhattam magamat – nem
hagyhatom, hogy ő nyerjen mikor nincs is igaza. Lehet, hogy többet időzött azon
a cikken a szemem, de nem akartam megnézni – még véletlenül sem.
- Imádom, mikor ezt
csinálod – neveti el magát a srác, és megigazítja a felzselézett haját – én meg
imádom, mikor ezt csinálja.
Igaz, mindig is
tudtam, hogyan kell egy kínos szituációból kirágnom magam, vagy legalább hogyan
tereljem el magamról a figyelmet.
- Én csak közöltem
veled az igazságot. Nem olvasnám el, hogy milyen téli fotósorozaton vettél
részt – jegyzem meg, ám amikor látom Zayn szemében a győzelem jelét már vissza
is vonnám. Elárultam magamat. Elárultam azt, hogy mégis olvastam a cikkből
valamennyit.
Látom benne azt a
mosolyt, amit még pár napja is láttam. Odamennék, hogy még közelebbről
megvizsgálhassam a szemét, de nem teszem – nem tehetem. De látok a szemében
egyfajta szomorúságot, bele törődöttséget, mely miatt ez a mosoly nem őszinte.
Szinte tudom, hogy miért van ez. Miattam van.
- Mikor utaztok haza?
- kérdezi meg Zayn. Vagy inkább arra kíváncsi, hogy mikor szeretnék szakítani
Paul-lal? Ez nem ilyen egyszerű, valami van, ami miatt ez nem lehet ilyen
egyszerű. Mi van, ha nem úgy történik, ahogyan én azt elterveztem? Mi van, ha
elveszítem Őt, mielőtt megkaphatnám?
- Vasárnap reggel...
de nem hiszem, hogy akkor még fent lesztek – jegyzem meg mosolyogva, mikor
eszembe jut, hogy ők mikor szoktak kelni. Nem megyünk annyira korán, de a
srácok, akkor még biztos, hogy mély álomban lesznek.
- Honnan tudod? Mikor
megérkeztetek, akkor is kivonszoltuk magunkat az ágyból... és az is korán volt
– lágyan elnevetem magam, mert az egyáltalán nem volt korán.
- A menedzseretek
keltett föl titeket. És azt mondta, hogy nagyon nem akartatok kijönni az ágyból
– javítom ki a srácot. Én azért vagyok itt Londonban, hogy egyeztessek a fiúk
menedzserével, ezért megesett már, hogy bővebben beszélgettünk, mint két
menedzser között kell. Egész sok mindent meg tudtam róluk, és még azt is, hogy
ő keltette fel a fiúkat aznap.
- Akkor kezdjük el a
játékot! - szólal meg Danielle, mire én is felfigyelek. Úgy látszik ebben a
házban, ha valamit elterveznek, az később valósul meg. De ami késik, nem múlik.
Elindulok a kanapék felé,
és meg is látom Victoria-t, akire szúrós pillantást vetek. Bizonyára tudja,
hogy miért tettem ezt, és ezért is mosolyodik el. Szóval ezt akarta elérni, mi?
Mivel barátnőm mellett már nem volt hely, így kénytelen voltam más helyre ülni.
De ez a probléma hamar megoldódott, mivel volt egy üres egyszemélyes fotel.
Direkt odaültem, hogy egy bizonyos ember ne ülhessen mellém. Ám... az a személy
megoldotta. A karfára ült.
Victoria nem messze
tőlem ült, mondhatni, hogy a legközelebbi ülőhely tőlem. Mellette már ott ült
Louis, és szélén a barátnője. Zayn-nel szemben volt Harry, Niall pedig mellette
balra. Bal oldalamon ült ugyebár Zayn, jobbra pedig Danielle ült egy párnán
úgy, mint Liam.
Elsőnek Danielle
pörget, és mindenki izgatottan várja, hogy mi lesz az este folyamán. A végén
lassan, de leáll. Kupakjával a barátnőmre mutatva, és a talpa pont Danielle
felé mutat. A lány összedörzsöli izgatottan a kezét, majd megkérdezi:
- Tett vagy őszinte?
- Tett – válaszol
Victoria, és Danielle már mondani is kezdi, hogy mi is legyen az a bizonyos
tett:
- Öm... taníts meg a
srácoknak popzenére egy mozdulatsort – mondja a göndör hajú lány, és a barátnőm
már áll is fel, hogy betanítsa. Eddig kezében tartott mobilját a kanapéra
teszi, és látom, hogy valakivel nagyban levelezik. Ki lehet az?
- Victoria -
A játék a lehető
legjobban, és leggyorsabban ment. Már fogalmam sincs, milyen régóta játsszuk
ezt a játékot, de az ablakon kitekintve észrevettem, hogy az ég egyre sötétebb
lesz. A One Direction táncolása után még sok minden történt. Hisz azért valljuk
be, a srácok nem ilyen pici feladatokat akartak. Akik ismerik is őket, tudják
azt is, hogy őrültség az várható. Volt, hogy Niall-nek wc-gurigával kellett
háromszor körbefutni a nappalit; Zayn-nek leönteni vízzel a haját – melyre nem
volt könnyű rávenni -, Charlotte-nak el kellett énekelni az I wish-t… vagy
csupán Louis-nak meg kellett táncoltatni Eleanor-t. Többségben ezek maradtak
meg az emlékezeteimben, de több olyan információt is megtudtam, amit eddig nem.
Például Charlotte megkérdezte, hogy miért az I Wish című számnak lesz klipje,
miközben lett már egy új albumuk. A srácok azt mondták, hogy mivel a
menedzsernek ez a kedvenc száma, így ezzel szeretnének hálájukat megmutatni.
- Tett vagy őszinte? –
kérdezi Niall tőlem, mint utóbb kiderül. Kicsit elkalandozhattam…
- Őszinte – mondom a
srácnak, aki már rögtön el is kezd gondolkodni, hogy mit is kérdezzen. Én pedig
addig is elraktározom az iménti emlékeimet az agyam hátsó zugába.
- Ki a
legszimpatikusabb a bandából? – míg meg nem kérdezte, addig igazán nem is gondoltam
erre a kérdésre. Pedig talán ez az, amitől a legjobban féltem. Danielle szúrós
pillantással jutalmazza Niall-t, amiért ezt meg merte kérdezni tőlem. Leszem a
mobilt, és talán az este folyamán már mindenki rájött, hogy mi ketten
levelezünk egymással. Annyi mindent megtudtam a srácról, amit eddig még nem.
Hihetetlen, hogy én nem merek odamenni hozzá.
- Csak azért mered
megkérdezni, mert van esélyed, hogy te leszel a válasz, igaz? – kérdezem meg
tőle kikerülve az én válaszomat, és kicsit előrébb is hajolok, hogy jobban
láthassam Niall-t.
- Talán. De itt te
válaszolsz, nem én – mondja a srác, és a rádióban menő, éppen aktuális számon
kívül nem hallani semmit. Most igazán befejezhetnénk a játékot.
- Hát… - kezdek bele,
csakhogy ne higgyék azt, hogy gondolkozom a válaszon – attól függ… - hogy
barátságra gondol-e vagy szerelemre – Pontosabban… nincs igazán olyan, hogy
legszimpatikusabb. De ha válaszolni kéne a kérdésedre – Niall hevesen bólogat,
az én számon pedig kijön csupán egyetlen szó. De az akkora jelentőséggel bír,
hogy megváltoztathat sok mindent.
- Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése