13. fejezet: I'm breaking

Sziasztok!

Tudom, tudom... megint jó későn hoztam a fejezetet. Nem ígérek semmit a következővel kapcsolatban, de az biztosan hamarabb fog jönni :) Lehet - sőt biztos -, hogy nem fogjátok érteni, hogy mi köze van ennek a címnek ehhez a fejezethez. Az majd a következőben fog kiderülni :P

A felvételi... tudom, hogy már agyatokra megyek vele. Viszont el szeretnék dicsekedni, ugyanis a fogalmazásomra megkaptam a 10 pontot!!! Ez nagyon jól esett, mert már emiatt azt mondtam magamnak, hogy megérte annyi írás és a többi...

A fejezetkép csak illusztráció, nem egyezik meg a képzelettel (például nincsen nyuszisapkában Victoria :D ).

Ha véleményt mondanátok a fejezetről - ami nagyon jól esne -, akkor leírjátok azt, hogy mire számítottatok? Ja... és még valami: kicsit rövid lett, de most ennyire futotta.

Mindenesetre jó olvasást,

MissMe

______________

13. fejezet: I'm breaking

- Victoria -

- Erről még ne tudjon senki, jó? - kérlelem a srácot, miközben illedelmesen kinyitja a kocsi anyósülés felőli ajtaját. Mielőtt beülnék, kérdezem meg ezt tőle. A motel parkolójában vagyunk, és a szállásunk a szemem előtt van. Sötétedéskor nem sok mindent vettem ki az épületből, de most megállapíthattam, hogy a külsője nem valami szép. Színe vesztett sárgának tűnik.

- Miről? - kérdezi meg Harry, miközben tudom, hogy ő is tudja. Kaján vigyorral az arcán vár kíváncsian a válaszra, és tudom, hogy csak hallani szeretné.

Szemén még mindig látszódik az álmosság jele, de muszáj volt felkelnünk, ezt tudtuk mindketten. Ám az a zöld szem, hogy nem ragadott el az első pillanatban!? Még magamat se értem, és legszívesebben visszamennék az időben, hogy lássam, hogyan is viselkedett a srác a közelemben. Mert elmondása szerint, már az elejétől fogva megkedvelt.

- Arról, hogy van köztünk valami – szólalok meg, miközben nekidőlök a szürke autónak. Kezeim a zsebemben vannak a hideg miatt. Bár nagyon nincs szükség rá, mert még most is melegséggel tölt el, ha a tegnap estére gondolok. Nos... sok minden nem történt, ugyanis mielőtt bármi olyat is csinálhattunk volna, csengettek. Na, igen. Muszáj volt nekem átvennem a pizza-t, mert Harry tartott attól, hogy esetleg felismerik.

Harry közelebb lép, én pedig kiveszem a zsebemből a kezemet, és az övéivel kezdek el játszani. Az ő méretes kezei mellett az enyémek olyan aprónak tűnnek, de ez most igazán nem tud zavarni.

- De most már üljünk be – kérem meg, és ő csak bólogatással jelzi, hogy megértette. Mikor elsétál előlem, beülök az autó anyóülésére, majd becsukom magam után az ajtót. Az autó kissé kihűlt, amin nem lepődök meg, hisz a parkoló a szabadban van. Mellettem nem messze huppanást hallok, majd felé fordulva látom, hogy beindítja az autót.

- Senkinek? – kérdezi meg a sajátos, rekedtes hangján a sofőröm. Először értetlen arccal meredek rá, majd mielőtt rákérdezhetnék, hogy miért is mondta ezt, leesik. Felé fordulok, miközben leveszem az eddig melegítő hatású sapkát, majd az ölembe teszem azt. Már most érzem, hogy az autó melegedik, mely a fűtő hatás miatt van.

- Ha kérhetem, igen – válaszolok kis idő eltelte után. Harry göndör haja most tud először idegesíteni, amiért nem látom a szemét. Mit gondolhat? Esetleg azt, hogy megfutamodtam? Esetleg, hogy nem bízom meg a társaiban? Vagy egyszerűen már el is fogadta?

Jó fél óra, mire a táncpróba helyszínére érünk. Harry teljes gázzal ment, hiába tudtuk mind a ketten, hogy nem fogunk időben odaérni a helyszínre. Negyedóránál kevesebbet késtünk, ha az autónak az időmérője pontosan jár. Mindketten kiszállunk, és felmegyek a járdára, mikor meglátom Charlotte-ékat jó pár lépéssel közeledni felénk – vagy inkább a próba épületéhez. Integetni vélem a barátnőmet, és még néhány alakot, melyek biztosan a One Direction tagjai. Gyorsan visszamegyek az autóhoz, ami egy kisebb teherautó takarásában van, és Harry előtt megállok.

- Tényleg senkinek, egyelőre ők se tudhatják – mutatok a másik csapat felé, akiket a srác még nem lát, így megértem értetlenkedését. Kihasználom az alkalmat, és nyomok egy gyors puszit a srác ajkaira, majd elválva tőle a járdára lépek. Még mindig bizsergek az érintéseitől, és legszívesebben egész nap vele lennék, de egyelőre ezzel kell megelégednem. Ugyanis tudom, hogy káosz lenne a hirtelen döntésektől. Már pedig ez az lenne.

A sráccal együtt haladunk az épület felé, egyben a másik csapattal szemben.

- Most képzeld azt, hogy fogom a kezed – szólal meg a srác, nekem meg csak mosolyogni van időm, mert az ismerőseink már karnyújtásnyira vannak tőlünk. És milyen szerencse: pont az épület előtt találkozunk!

- Mindenhol téged kerestünk! – szólal meg Charlotte.

- Charlotte –

- Fogalmam sincs, hol van, srácok. A telefonja ki van kapcsolva – mondom, miközben éppen vitám van a One Direction négy tagjával. Milyen érdekes, hogy pont Harry-t és Vic-et nem találjuk!

Más dolgom is lett volna, hogy négy idegeskedő sráccal töltsem a délelőttömet, mert ők nem tudnak bejutni a táncpróbára. Csakhogy mivel menedzser vagyok, így kötelességem megoldani valahogyan a problémát, mikor semmi reményem sincsen.

- Elkérjük a portástól a kulcsot, hogy legalább ne fagyjunk meg – mondom nekik, majd kiszállok az autóból, melybe a srácok beültettek. Igaz, nincs hideg a járműben, de az nem jelenti azt, hogy nem fagyoskodtam, mielőtt a srácok panaszkodással nem fordultak volna felém. Minden olyat, ami miatt fagynék egy helyben, délelőttre terveztem, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Igaz, azt mondják, hogy nem sokára kisebb meleg front érkezik az országban. Csakhogy mire jönne, mi már megyünk vissza Amerikába, ahol reményeim szerint jobb idő lesz.

Mindenki követi tettemet, és kiszáll az autóból – kivétel ez alól a sofőr -, majd elindulunk az épület felé.

- Talán felhívhatnánk Harry-t – veti fel az ötletet, és bár nem egyezik bele senki, már veszi is elő a mobilját. Összehúzom magamon a kabátot, és felnézek egy pillanatra a lábam alatti talajról, és Vic-et vélem felfedezni. Félhosszú sötétbarna haját most is kiengedve hordja. A kabát ugyanaz, amit tegnap láttam egész nap rajta. Bézs színű, igazi bőrből készült meleg kabát, melyet én ajánlottam neki, hogy vegye meg. Azóta is imádja azt hordani rossz és ködös időben.

- Nem kell, ott van – mutatok Victoria irányába, mire mindannyian felnéznek. Integetek neki, majd amilyen hirtelen feltűnt, olyan hamar el is veszett látványa. Szinte biztos vagyok abban, hogy nem ő volt az. Ugyanis ő Harry-vel kéne, hogy legyen – hacsak nem csavargott valahol máshol az éjszaka. Aztán a remény újra szívemben van, mikor meglátom mindkettejüket a járdán.

Mikor előttünk megállnak, akkor vetül fel először a kérdés benne, hogy hol is lehettek. Nos… szerettem volna ezt már megkérdezni a barátnőmtől, de mivel nem volt bekapcsolva a mobilja, így a tévé társaságában kellett töltenem az estémet - míg ő azt sem tudni mit csinált.

- Mindenhol téged kerestünk! – megkönnyebbülve hagyják el a szavak a számat – Mégis hol jártál? – kérdezem tőle, bizonyára kisüt, hogy tudni akarom, hol járt.

Bármi is van Victoria és Harry között, nem mutatják ki. Mindketten mosolyognak, ám mintha ez csak maszk lenne csak az arcukon. Nem tudok semmit sem kivenni tekintetükből.

- Hát... - kezdi el a barátnőm, de tudom, hogy csak nem akarja elmondani az igazságot. Pedig ez a tétovázás nem vezethet semmire, csak hazugságra. Nem azt szeretném tudni.

- Elfogyott a benzin, mielőtt felérhettünk volna az autópályára. Nagyon kevés autó ment arra – emeli ki a srác a nagyon szót, amin egyáltalán nem lepődök meg. Teljesen igaza van, ugyanis azon a sávon szinte nem is találkoztunk járművel.

- Tegnap voltál tankolni – jegyzi meg Lou, mint ha a dolgot csak félvállra venné. Szemüvege most kivételesen rajta van, amin én először meg is lepődtem. Ám aztán viccesen megjegyezte, hogy neki bizonyára kell hordani. Csak éppen kontaktlencsét szokott viselni.

- De hosszú volt az út – szúrós pillantással jutalmazza a most kivételesen szemüveget hordó srácot.

- Oké, végül is nem lényeges – vonom meg a vállamat, majd a nagy faajtóhoz lépek, és próbálom kinyitni azt. Csak nagy erőlködés után sikerül megmozdítanom, majd megvárom, míg mindenki belép az épületbe, majd magam után becsukva az ajtót, megyek velük a táncteremnek szolgáló hely felé.

Mint mindig, most sem szerettem volna maradni, így nézhettem, ahogyan mindenki vetkőzik. Nem telik el sok idő, mikor Vic megszólal:

- Oké, srácok... pár információt mondok – töri meg az addigi csendet, mely az öltözködés-vetkőzés közben zajlott, és kicsit beljebb megy, és a One Direction tagjai követik:

- Először is: ez az utolsó óránk a szünet előtt. Charlotte majd értesíti a menedzsereteket a többi próba időpontjáról. A második pedig... - és itt megállapodik egy kicsit Harry-n a szeme, majd inkább folytatja – A klipben nem fogok szerepelni, tehát... Niall, mással fogsz mostantól táncolni.